A Kossuthfalva és Szabótelep környékén lakó zsidó hívők 1929-ben azt kérelmezték a hitközségtől, hogy a (korabeli helyesírás szerint) Nagy Sándor utcában létesítsenek számukra imaházat. Az elöljáróság alaposan megvizsgálta a kérelmet és elfogadó javaslattal terjesztette az izraelita hitközség képviselőtestületének szeptember 22-i  rendkívüli közgyűlése elé. Az itteni pozitív döntést követően az új körzeti imaház meg is kezdte önálló működését a Nagy Sándor utca 124. szám alatt.

Az erzsébeti hitközség és a hozzá betagolt filiálék – a csepeli imaháztól eltekintve -  a kongresszusi (neológ) rítust követték. Az 1930-as években kezdeményezés indult, hogy az erzsébeti zsidók egy része, a csepeli, a soroksári és a nagytétényi imaház tagjaival egy új ortodox hitközséget alkotva leváljanak az eddigi szervezetről. Beadványukat az Országos Iroda a kerületi főrabbinak küldte el véleményezésre, aki mindent elkövetett, hogy a kezdeményezés kudarcot valljon. Ezek után néhány pestszenterzsébeti zsidó kibérelt és berendezett egy lakás imatermet, ahol a nyilvánosság kerülésével ortodox rituálé szerint végezték imádságaikat.

A Centropa felületén fentmaradt Schwarz Ernő, erzsébeti kóser hentes visszaemlékezése, amely beszámol az imaház létrejöttének körülményeiről és a tagokat is megismerhetjük. Elmondása szerint a neológok csak délelőtt imádkoztak a zsinagógában, de voltak, akik délután is szerettek volna. Amikor ortodox apósa feljött Nagyecsedről, többen összeálltak és kivettek egy lakást. Amíg a neológok reggel 9-től 11-ig, ők 7.30-tól 9-ig imádkoztak . A minjan -  rajta és apósán kívül  - egy termény-nagykereskedőből és két segédjéből, Rossmann bácsiból és két fiából, Singer szabóból, továbbá bizonyos Fleischmannból tevődött össze. Mivel Schwarz 1936-ban költözött Pestszenterzsébetre, de 1937-ben már be kellett vonulnia, így ebben az egy éves intervallumban zajlott le a folyamat.