Mivel Buda elfoglalása után a zsidók 1840-ig nem telepedhettek le nagyobb városokban és 1849-ig nem szerezhettek földet, főleg a kereskedelem és pénzforgalom útján kapcsolódhattak be a magyarországi gazdasági életbe. A XIX. század második felében az Osztrák–Magyar Monarchia kedvező feltételeket biztosított számukra: mezőgazdasági terményeket forgalmaztak, bonyolították az árucsere-forgalmat, hitelt adtak, stb… A kereskedelemben betöltött szerepüket tovább erősítette az 1867-es zsidó emancipációs törvény.

Erzsébet iparosításában, kereskedelmében és pénzügyi életében a zsidóknak már a kezdetektől meghatározó szerepük volt. Gráner Sándor szeszkereskedése mellett 1890-ben több társával együtt hozta létre az Erzsébetfalvai Takarékpénztár Részvénytársaságot (később még számos cégben szerzett érdekeltséget). A zsidók oroszlánrészt vállaltak abban is, hogy 1903-ban megalakult a Kereskedők Egyesülete. A fő szervező,  Pauncz Manó mellett, mindenképpen meg kell említeni Schwarz Jenő akkori jegyzőt, Pauncz Ignácot, Eisler Jenőt, Gönczi Gyulát és Dr. Balázs Adolfot.

Az 1929-es Magyar Zsidó Lexikon a legfontosabb erzsébeti zsidó gyárak között a következőket sorolta fel: Fantusz Géza lúgkőgyára, Unió Textilgyár, Ágoston Simon harisnyagyára, Perlesz Sándor harisnyagyára, Lőrincz József szappangyára, Haas Zoltán selyemárugyára, Breuer Bernát textilgyára, Lázár György iskolaszergyára, Rosenstrauss István gyufagyára, Boros Samu szappangyára, Schwarz Jenő és Imre Turul likőr és rumgyára, Rosenstrauss Samu kristályszódagyára, Weisz Lipót szikvízgyára.

Fentiekből is jól látszik, hogy főleg a zsidó iparosokhoz köthető az erzsébeti textilipar kialakulása és felvirágzása.

A Magyar Hírlap 1933. december végén – néhány fentebb már felsorolt vállalatot  leszámítva - a legfontosabb erzsébeti cégek között az alábbiakat sorolta fel: Gönczi (Goldstein) Gyula üveg porcelánkereskedési és üvegezési iparos; Schwarcz Jenő bor- és sörnagykereskedő; Pauncz Béla kenyérgyára; Pauncz Zoltán rádió- és villany felszerelési vállalata és Halász Izsó kenyérgyára. Az 1930-as évek végét az ipart és a kereskedelmet sújtó zsidótörvények és antiszemita rendelkezések  határozták meg. 1939. november 15-től december 1-jéig a Pestszenterzsébet területére vonatkozó, az iparjogosítványok bejelentése alapján készített kimutatásokat tették közszemlére. A beadott 3052 kereskedő- és iparigazolvány közül 2317 volt keresztényé és 724 zsidóé. 1942 májusában  minden zsidó üzlethelyiség bérlőjének  felmondtak a Kossuth Lajos utcában. 1944 májusában a rendeleteknek megfelelően a polgármester kijelölte, illetve kirendelte a vállalati vezetőket az egyes zsidó üzletek élére.