Az I. világháború után a szélsőjobboldal erősödése Erzsébeten is megfigyelhető volt, hiszen a helyi feketeingesek már 1922-ben gyűlést tartottak. 1933-ban ugyan betiltották a nyilaspárt értekezletét, de egy évvel később ifj. Loparits Pál lett a helyi Nemzeti Szocialista Párt főtitkára  és a későbbiekben élénk pártélet bontakozott ki az Ilona vendéglőben. A szélsőjobb erősödését mutatja az is, hogy 1938-ban Végső József vezetésével megalakult a Hungarista Mozgalom. Ráadásul ebben az évben dr. Endre László, volt gödöllői főszolgabíró óriási fölénnyel megnyerte a vármegyei alispán választást. Amikor  az erzsébeti közgyűlésen  megjelent, bejelentette, hogy új harcos jobboldali politikát akar, így Chikánék ideje elmúlt. Önkényesen belenyúlt a tisztségviselő választásokba, a szavazás mellőzésével az általa megfelelőnek tartott jelölteket nevezte ki.

Hiába fellebbeztek a megyéhez, végül Endrének szavaztak bizalmat. Többek között így került a városi ügyészi pozícióba Romy Arisztid is.

Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a fiatalokat a szokásos szórakozó helyeken az egyre fokozódó antiszemitizmus miatt sok atrocitás érte. Emiatt - és mivel a keresztény egyházak térítése, illetve a vegyes házasságok terjedése is szükségessé tette - a dr. Krishaber Béla rabbi Pesterzsébeti Ifjúsági Egyesület alapítását kezdeményezte. Ez nem csak találkozóhely volt, de előadásokat is rendszeresen hallgathattak a résztvevők (1933 novemberében Ignotus Pált, 1934 pedig dr. Fábián Béla országgyűlési képviselőt köszönthették a Kossuth Lajos utca 37-ben). Ugyanakkor természetesen a szórakozásnak is teret engedtek, hiszen évente hajnalig tartó, nagy sikerű  bálokat is rendeztek.

A biztonságos és zártkörű szervezet a háború közeledtéig töltötte be szerepét. A Pestszenterzsébeti Ifjúsági Egyesület 1939. október 28-án a Korona vendéglőben ünnepelte meg megalakulásának 10. évfordulóját.