10. Mi Konyhánk akció
Szent Erzsébet téren fabódé

Az 1920-as évek elején Erzsébetfalván tömegek éltek nyomorúságos körülmények között. Emiatt 1925 végén egy jótékonysági akció indult el, amelynek az volt a célja, hogy a szegényeknek télen naponta meleg ebédet adjanak. Először a templomtéren egy fabódéban kezdett el üzemelni az ingyenkonyha, amelyet nagyon hamar a „Mi Konyhánk” néven emlegettek. Először főként gyerekeket láttak el, de egyre szaporodtak az elszegényedő felnőttek is. A kiosztott adagok száma az évek előrehaladtával folyamatosan növekedett, 1932-ban a téli hónapok alatt több mint másfél millió ebédet osztottak ki. Nem csoda, hogy a fabódé ehhez már kevésnek bizonyult. A Mi Konyhánk a városi polgárság adományának köszönhetően 1928-ban a Török Flóris utca 50. alatti kőépületbe költözhetett, ahol 6 óriási, több mint 260 literes beépített üsttel főztek. Az ínségakció 1931-ben jótékonycélú egyesületté alakult. Az egész szervezője, mozgatórugója és vezetője Ney Leó pestszenterzsébeti zsidó kereskedő és ingatlanárus volt, aki 1932-ben belügyminiszteri, 1935-ben pedig legfelsőbb kormányzói elismerésben részesült. Az egyesület legfőbb patrónusa a Kormányzóné lett, aki 1934-ben megengedte, hogy a székházat róla nevezzék el Horthy Miklósné Szeretetháznak. A névadó még az év májusában ellátogatott Pestszenterzsébetre és Ney Leó ekkor adta át neki a létesítmény aranykulcsát.

1941. április 30-án a Mi Konyhánk Egyesületet a Belügyminisztertől nyert felhatalmazás alapján a város vezetősége feloszlatta. (A szélsőjobbos újság, a Pestszenterzsébeti Új Lap szerint a zsidó szegényeknek babkávét, a keresztényeknek viszont csak üres levest adtak). A megszűnt szervezet vagyonát a Pestszenterzsébeti Nép és Családvédelmi Alap kapta meg.
-
Mi van ma az egykori Mi Konyhánk épületében?
-
Mit gondolsz, valójában miért szüntették be a Mi Konyhánk működését?